Első emlékeim a tengeri sünről még 6-7 éves, felhőtlen gyerekkoromból rémlenek, amikor gondtalanul sütkéreztünk az olasz tengerparton, homokvárat építve, apró rákocskákat gyűjtögetve, lubickolva a sekély vízbe - ahol talpunkat a pihe-puha algácskák simogatták. Persze nem mindenki volt ilyen szerencsés körülöttünk - gyakran az idilli képet egy-egy sikoltó, tengeri sünre lépő fürdőző zavarta meg. AUUUCH!
Ekkor még ellenségként tekintettem eme kis szúrós élőlényre (persze meg kell hagyni, akkoriban még a pizzát is ketchup-al ettem :D ), ma már azonban több szempontból tudom: 'ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan', a belső értékek ez esetben finomabbak... akarom mondani fontosabbak :)

Bár errefelé Skandináviában köztudott, hogy a tengeri herkentyűk fő szezonja a hidegebb évszakokra tehető /nem mintha beszélhetnénk itt Norvégiában bármiféle kánikuláról is/ ősztől-tavaszig, frissesség szempontjából legalábbis mindenképp. Azt tartják, minden "R" betűt tartalmazó hónap (mint pl.: januáR, februáR, máRcius...) a legideálisabb az osztriga, languszta, kagylók, s egyéb tenger mélyéről jövő jóság fogyasztására. Bevallom őszintén: nekem valahogy mégis nyáron esik jobban illetve tűnik logikusabbnak megízlelni a jéghideg, frissítő, tenger ízű falatokat.

Igen! A tengeri sün ehető, és nem is akár milyen ínyencségnek számít! Mondhatnám: hogy 'ronda és finom' de ugye nem minden a külső, meg szerintem kinézetre sem vészes. Ízlések és pofonok.

Belső szépség! Ha lehetőségünk van még élő állatkához jutni: bánjunk vele kesztyűs kézzel (szó szerint), tartsuk a tenyerünkbe úgy, hogy a szájnyílása felfelé mutasson, majd olló segítségével, óvatosan egy korong alakú részt távolítsunk el, úgy, hogy az oldalfalát és az állat alját sértetlenül hagyjuk. Bő, hideg, folyóvíz alatt kimossuk, kiszedjük a nem kívánatos belsőségeket, és marad a pihe-puha, könnyed már-már habos állagú ehető- narancssárga rész, amit gyakran halikraként könyvelnek el. Valójában ezek az élőlény ivarmirigyei, amik a pici tojásokat termelik. Egyszerűen kanalazzuk ki, és élvezzük a tenger sós-komplex ízvilágát!

Akkor se keseredjünk el, ha nem kapunk friss tengeri sünt, hiszen már a jobb sushizókban, japán éttermekben UNI-néven választhatjuk feltétként a tekercsekre (uni japán szó jelentése: tengeri sün)

Ha pedig legközelebb Olaszországban jártok, és valami mást is kóstolnátok a pizzán kívül, ne hagyjátok ki a "Spaghetti Ai Ricci"-t, Szicília jellegzetes tengeri sünös pastáját. (Ricci di Mare=tengeri sün)